Múló divat-e a Lifestream?

 Lifestreaming, a média svájcibicskája

Miközben a hírmédia alapvető ellentmondása egyelőre feloldhatatlannak látszik: az olvasók számát, illetve a hírfogyasztással töltött időt tekintve a digitális média már legyőzte a nyomtatott médiát, a bevételek nagyobbik része még mindig a printből származik, aközben azt hiszed, hogy a lifestreaming valami új dolog? Az evolúció új szakasza, ami felváltja a blogolást? Valójában a Yale-en két amerikai pofa, Eric Freeman és David Gelertner már a '90 évek közepén feltalálta a dolgot (hogy azután egy időre gyorsan mindenki el is felejtse az egészet). A magyar Wiki szerint a lifestream dokumentumok olyan időrendbe szedett folyama, ami az életed elektronikus naplójaként szolgál. Szép (és nem is annyira új).

A lifestream / lifestreaming tehát hosszú ideig rejtőzködött, majd (a Google Trends szerint) valamikor 2018. vége körül felbukkant, hogy azután néhány hónap múlva berobbanjon a köztudatba.

Igen, a lifestreaming körül aktuális felhajtást kétség kívül Steve Rubel váltotta ki azzal, hogy jól bejáratott blogját feladva átköltözött a Posterousra és egyúttal felcsapott a livestreaming apostolának.

Lifestream tulajdonképpen nagyon sokféle eszközzel készíthető. Alkalmas erre a megfelelő sablonnal (témával) felszerelt Worpress, a Friendfeed, de ha kicsit keresgélsz, további, soha eddig nem hallott nevekre akadhatsz. Aztán ott van az itthon is hódító Tumblr és a trendi Posterous is. Ezek ugyan alapvetően mikroblog szolgáltatások, de rugalmasságuk és egyszerű használatuk miatt kitűnően alkalmasak livestream készítésére is. (Igen, jól látod, a microblog, microcontent, lifestream fogalmak itt-ott összefolynak.)

Egyesek már hangosan fújják a trombitát, hogy a médiában is a lifestreamingé a jövő. Ez persze túlzás, de mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, miként hasznosítható ez a fajta tartalom-előállítás és megjelenítés. Egy biztos: Szó sincs arról, hogy a lifestreaming univerzális eszköz lenne. A legtöbb esemény, történet nem lineáris, részei nem helyezhetők el egyetlen idővonal mentén. Ezek az események csak komoly veszteség árán erőltethetők be valamilyen lifestreambe (hogy is kellene nevezni magyarul). Egy konferencia, sportesemény, baleset, ünnepség viszont kitűnően közvetíthető még akkor is, ha csak egyetlen újságíró van a helyszínen, kezében egyetlen (legalább közepesen) okos telefonnal. (A hagyományos médiafelületekbe is kiválóan integrálható a Coveritlive-ért már többször is lelkesedtem.)

A livestreaming gyorsabb, hatékonyabb, látványosabb lehet, mint az eddig is létező élő blogolás, viszont semmiképpen nem váltja ki a hagyományos újságírásba mára teljesen beépült blogolást, vagy a multimédia összeállításokat. A lifesteam színesítheti a tartalmat, de erőltetése, túltengése idegesítő lehet.

A felsorolt néhány eseménytípuson kívül a média általában túlságosan összetett ahhoz, hogy egy egyszerű, integrált livestreammel "etetni" lehetne. (Ugyanakkor nagy a kísértés, mert az ilyen tartalmak előállítása termelékeny és olcsó.) Kérdés viszont, milyen módszerek, eszközök állnak a rendelkezésére ahhoz, hogy a közösségi médiából származó információk között livestreameket is kezeljen.